Egy-egy hosszabb tél után szinte mindannyian sóvárogva várjuk a tavasz érkezését. Vannak azonban olyan emberek is, akiknek ez a gyönyörű évszak nemcsak a gólyahírt, hóvirágot és simogató langyos napsugarat jelenti, hanem a szokásos tavaszi gyomorbántalmat is. Szinte rettegnek a tavaszi és őszi időszaktól, mert ilyenkor menetrendszerűen érkezik az elkerülhetetlen fájdalom.
Nézzük, mi lehet ennek az oka! A gyomorpanaszok sokféleképp jelentkeznek: a legkisebb gyomorrontástól a súlyos gyomorfekélyig, illetve sajnos a rosszindulatú elváltozásokig terjed a skála.
Tavasz lévén, beszéljünk most a szezonális gyomorbántalmakról: a savtúltengéstől a ténylegesen kialakult fekélybetegségig, mely talán bizonyos mértékig elkerülhető, megelőzhető, de egy - időben elkezdett - jó terápiával legtöbbször a már kialakult eset is gyógyítható. A legtöbbet csak az orvossal igazán jól együttműködő beteg tehet magáért.
Mi is a fekélybetegség? Ez az elváltozás a gyomor illetve a nyombél nyálkahártyájának sérüléseit, illetve annak bizonyos területi hiányát jelenti, melyek szabályszerű sebfelületek.
A megbetegedésért legtöbbször a fokozott gyomorsav-termelődés a felelős. A gyomorsav a gyomorban termelődő sósav és fehérjebontó enzimek - a pepszinek - együttese. Ezért halljuk sokszor azt a kifejezést, hogy peptikus fekély, melynek hátterében valóban a gyomorsav túltermelődése áll, ez azonban már esetleg csak következmény.
Természetesen itt is vannak az adottságok, a genetikailag kódolt öröklött hajlam - de a dolog nem ilyen egyszerű. A beteg maga is sokszor rásegít erre az esetlegesen rossz életmódjával.
A napjainkban a stressz-helyzetek, a rossz és rendszertelen étkezési szokások, a dohányzás és az alkohol mértéktelen fogyasztása szinte hozzátartoznak sokak életéhez. Ezek egyenként is, de együtt még inkább fekélyt eredményezhetnek.
A tavaszi fekélyeket az ebben az évszakban megjelenő allergének is befolyásolhatják. A téli időben túlhajtott, legyengült, vitaminhiányos és védtelen szervezetben további megterhelést jelentenek az arra érzékenyek számára.
A fekélybetegség tünetei:
- Dohányzással, kávézással, éhséggel, idegességgel összefüggő gyomorégés érzete.
- Erősebb, vagy kezdetben gyengébb gyomortájéki fájdalom, mely az étkezések után csökken, később éhség-érzettel és ismételt fájdalommal jelentkezik újra, de egy idő után ez a fájdalom folyamatossá is válhat.
- A gyomorsav nyelőcsőbe való „felbukása” (orvosi nevén: reflux).
A fekélybetegség sok szövődményt vonhat maga után, mely elhanyagolt állapotban akár végzetes is lehet. Gyógyítását elsősorban az eredete és súlyossági stádiuma határozza meg.
A kezdeti gyomorégések esetén érdemes a fent említett befolyásoló tényezőket elhagyni (stresszes életmód, dohányzás, alkohol illetve szénsavas italok fogyasztása), és rendszeresen, rövid időközönként kisebb mennyiséget enni. Ha az orvosi vizsgálat kizárta a „rosszidulatúságot”, a szövődményeket, és az állapot még visszafordítható, akkor a fenti életmód-változtatások mellett esetleg savkötő gyógyszerek is szóba jöhetnek ideiglenes segítségként.
